Már csak 10 napot kell várni és újra itt van a futball világbajnokság. Ebben a sorozatomban bemutatom a csapatokat, azok legfőbb erősségeit, gyengéit, esélyeit és, hogy milyen játék várható tőlük.

Carlos Queiroz a harmadik leghosszabb ideje regnáló szövetségi kapitány a világbajnokságon, volt ideje tehát egységbe kovácsolni az iráni csapatot, mindenesetre azt nem mondhatni, hogy rossz munkát végezne, hiszen sorozatban második alkalommal vezette ki csapatát a nagy tornára, minderre eddig egyetlen elődje sem volt képes. Már az is meglepetés lenne, ha pontot szerezne az iráni válogatott a tornán, de erre minden lehetőségük adva lesz az első találkozójukon Marokkóval szemben. Négy éve mindez sikerült, és nyitómeccsükön megtréfálták Nigériát (0-0), vajon most is sikerül?

Kifejezetten jó mérleggel érkeznek a világbajnokságra, az elmúlt 15 meccsükből mindössze 2-őt veszítettek el és 3 alkalommal játszottak döntetlent. Az jól látható, hogy Queiroz mester jól megszervezte a védekezést, nem mondhatni, hogy sok gólos mérkőzéseket játszanának. Vagy a 4-1-2-2-1-es vagy a 4-2-1-2-1-es hadrendet favorizálja a csapatnál a portugál mester, bár nagyrészt amúgy is a védekezés a feladata a játékosoknak.

Általában Alireza Beiranvand nevével kezdődik az iráni csapat felsorolása, legalábbis a fontosabb meccsekre rendre őt rakja a kezdőbe a kapitány.

A védelem közepén Morteza Pouraliganji mellett valószínűleg, az eredetileg védekező középpályás Roozbeh Cheshmi kaphat szerepet. Ebben szerepet játszhat, hogy a rutinos középső védő Pejman Montazeri sokáig vállproblémákkal küszködött és ugyan mostanra ez rendbe jött, de kérdés milyen állapotban van és, hogy mennyire meri majd bevetni őt a mester. Bal- és jobbhátvéd poszton az Oroszországban játszó Milad Mohammadi illetve a belgiumi légiós Ramin Rezaeian mellett a mindkét poszton bevethető Ehsan Hajsafira (Olympiakos) is számíthat a szövetségi kapitány.

Középpálya közepén gyakran játszik egyel feljebb tolva az imént már említett Hajsafi, illetve a csapatkapitány a szintén görög légiós Masoud Shoajei, valamint a fiatalabb generáció képviselője Ezatolahi (Amkar Perm). Olykor támadók is helyet kapnak itt, mint például Ansarifard, Taremi, vagy a korábbi német utánpótlás válogatott, a 31 éves Ashkan Dejagah. Azonban lényegét tekintve nem is a pozíció számít, hiszen az előretolt éken kívül gyakorlatilag minden játékos fegyelmezetten visszaáll és megszállja a térfelét, így tehát a szélsőként jegyzett játékosok, Torabi és az Alkmaar alkalmazásában álló Jahanbakhsh is védekezéssel foglalkozik a mérkőzések nagy részében.

A legnagyobb szabadsággal talán a középcsatár rendelkezik a csapaton belül, aki általában a Rubin Kazanyos Sardar Azmoun, a keret legértékesebb labdarúgója.

Nem megszólva az Irániak védekező taktikáját, mert valahol érthető is, de ha izgalmas, pörgős találkozóra vagyunk kíváncsiak, ne iráni válogatott meccset válasszunk. A csoportban a realitás az utolsó két pozíció valamelyikére predesztinálja őket.

Tipp a csoportban: 4. hely
Tipp a végső helyezésre: csoportkör