Egy mondat mindenképpen bennem maradt, az angol-horvát elődöntő után, valahogy így szólt: "Az angol játékosoknak sincs miért szégyenkezniük a teljesítményük után, hiszen eljutottak idáig". Pedig bizony van, a horvát küzdeni akarás, és a hozzá társuló szerencse ellenére is. Ez az angol csapat, teljes mértékben megérdemli, hogy ne játszhasson holnap döntőt, hiszen jóval értékesebb kerettel, jóval pihentebben érkezhetett a déli szomszédaink elleni találkozóra, ám mégsem sikerült felülkerekedniük rajtuk.

Most a horvátok bravúrját hagyjuk egy kicsit, hagy hordjam le inkább még az angolokat teljesítményükért. Hiába nyílt meg a lehetőség előttük, hogy 1966 után újra döntőt játszhassanak - a spanyolok kiesésével kialakult "könnyű ágat" figyelembe véve - nem tudtak élni az eséllyel. Ott kezdve, hogy eleve a torna talán legkönnyebb csoportjába kerültek továbbjutás szempontjából, majd ott folytatva, hogy az egyenes kieséses szakaszban is bőven verhetőbb ellenfeleket kaptak, mint talán bárki más a világbajnokságon. Tudom persze, itt már nincs könnyű találkozó, de azért van különbség, csapat és csapat között. Ugyan a játékosérték, önmagában nem mond el túl sokat két csapat erejéről, de azért beszédes szám, hogy csaknem 2 és félszer értékesebb kerettel rendelkeznek, mint elődöntős ellenfelük Horvátország. Pihentség szempontjából pedig egy hosszabbítással kevesebbet kellett játszaniuk mint a horvátoknak, sőt a csoportkörben sem kellett széthajtaniuk magukat, sőt a svédek ellen sem. Mi magyarok persze összetennénk a kezünket, ha egy olyan csapatunk lenne, aki ennyire sablonos, gyenge játékkal a világbajnoki bronzmeccsig menetelne, de ezt most nem ebből a szemszögből kell nézni.

Ezeknek tényeknek a tükrében, számomra nem is lehet kétség, a bronzérem fő esélyese a belga válogatott. Igaz ugyan, hogy a belgák sem játszották életük mérkőzését a franciák elleni elődöntőben, de mindaddig remekül szerepeltek, és ne feledjük, egyszer már ezen a tornán két vállra fektették Angliát. Az igazsághoz hozzátartozik persze az is, hogy csoportkörös mérkőzésükön, mindketten cserecsapattal léptek pályára, valamint a győzelem sem volt létkérdés, sőt, a belgák pont győzelmükkel kerültek rosszabb ágra. Ha előbb elmondtam azt, hogy örülnénk, ha válogatottunk, jelenleg is olyan eredményesen futballozna, mint az angol csapat, akkor talán azt is elmondhatnánk, hogy annak is örülnénk, ha fele olyan szépen játszanánk, mint a belgák, akár fele olyan eredményességgel is. Pont ez az amiben más ez a belga csapat, mint a vb-n szereplő válogatottak nagy része, felvállalt, nyílt, gyors és tetszetős futballt mutatnak be mérkőzésről mérkőzésre. A bronzmeccseken pedig általában feloldódnak az eredménykényszer okozta görcsök és jó játéknak lehetünk szemtanúi.

A csoportkörben Belgium diadalmaskodott ezzel a Januzaj lövéssel, vajon ma visszavág Anglia? (Forrás: nhregister.com)

Ebben reménykedhetünk mi is ma délután, reméljük Anglia is rátalál játékának szebb oldalára, és egy csodálatos adok-kapok alakul majd ki. Viszont, hogy ne csak az angolok szidásáról és a belgák körberajongásáról szóljon ez az írás, ami miatt a mai mérkőzésen Belgiumot tartom az esélyes csapatnak, az a begyakorolt támadófutballjuk miatt van, ami nagy valószínűség szerint dominálni fog majd. Aztán, hogy morálisan kit viselt meg jobban az elődöntőben elszenvedett vereség, és ki lesz majd élesebb a bronzmeccsen azt nehéz lenne megmondani. Mivel a cserecsapatok egyszer már játszottak egyet egymás ellen, remélhetőleg ma, legalább pár játszani akaró nagyobb játékos is bekerül majd a kezdőcsapatba, és így akár Lukaku is megpróbálhatja beérni Harry Kane-t a góllövőlistán, vagy épp előbbi növelheti előnyét adott esetben.